ÜVEGPOHÁR ( Petrás J.-Szijártó Zs.-Bäck Z.) Valahol eltört egy pohár, Üvegszilánkok ezre száll, Hangját visszhangozza még az ég. Réges-rég nem használták, A polc hátsó sarkában állt. Már csak magában beszélt, ha félt. Nem volt könnyű élete, Félig üres, félig tele. Magányosan szaladt vele, A végzet utolsó tele. Még egyszer elképzelte, Hogy újra koccintanak vele. Szemét boldogan csukta le, S megrepedt üvegszíve. Valahol eltört egy pohár, Üvegszilánkok ezre száll, Minden szilánk egy-egy szép emlék. Látott boldog arcokat, Megismert féltett titkokat, Hallgatott sok-sok mesés regényt. Valahol eltört egy pohár, Üvegszilánkok ezre száll, Apró kristályokra hullt a múlt. Ahány darabka, annyi kép, Annyi lángoló beszéd, Fénye lassan megfakult, kihunyt.